BLOG

Erik a héten megkezdte a nyáriszünetet, hiszen ma már nem tudott oviba menni, mert megint kötőhártya gyulladása lett, folyik az orra és reggelre fájlalta a fülét is. Papa vitte el a doktornénihez, kiszedtek neki egy fülzsírdugót a füléből- fogalmam sincs hogyan lett, mert Apa notorikusan tisztogatja neki-, de állítólag nincs középfül gyulladása, csak valami kisebb dolog. Kapott rá cseppentőt, meg a szemére is és ha kell akkor adhatunk neki nurofent fájdalomcsillapításra. Szerdán kontroll.

3 hete jár újra egész napra az oviba, megmondom őszintén, hogy visszatértem a régi módszeremhez, soha semmit ne kérdezek tőlük. Reggel 7 óra után néhány perccel viszem be, sietek, szóval nincs is kedvem diskurálni, meg különben, szóljanak ha valami bajuk van. Úgy tudom néhányszor sírt elalvásnál, de ezt is maga Erik mesélte, szóval ki tudja hányszor sírt valójában.

Időközben volt egy falunapi rendezvény is, hatalmas ugrálóvárral aminek csúszda része is volt, de olyan, hogy nagyon szívesen kipróbáltam volna én is. Mindenki nagyon jól érezte magát azon a délutánon.

Múlt hétvégén- mikor még tombolt a nyár- pedig Kiskunmajsán voltunk strandfürdőben, Erik nagyon imádta. Apa, aki nagyon utálja az ilyen helyeket már mondta is, hogy a legközelebbi kánikulai hétvégén megint elmegyünk, mert Erik annyira jól érezte magát. 3x csúszott egy olyan csúszdán, ami ilyen korú gyerekeknek nem is nagyon való, de nem szólt az úszómester, hogy lecsúszik velünk. Nagyon magas is volt, s elég gyors is, de semmi képpen nem volt veszélyes. Attól függetlenül bátor volt, nagyon!

Tegnap délután volt az évzáró ünnepség az oviban.
A gyerekek gyönyörűek voltak és okosak, az időjárás tökéletes. Én nagyon jól éreztem magam, hiszen még a műsor hossza is éppen kibírható volt. Bár német nemzetiségi az óvoda még is sokalltam a ballagó ovisok által előadott majdnem 10 mondókát/ éneket. Egyrészt sajnáltam is őket, hogy ilyen sokat meg kellett tanuljanak, plusz még a magyar mondókák, körjátékok, meg a közönség nagyrészét is sajnáltam- magamat is beleértve-, hogy egy kukkot nem értettünk ezekből.
Erik volt az egyetlen aki rövidnadrágban volt, de még mindig úgy gondolom, hogy jól tettem, hogy azt adtam rá, hiszen nagyon meleg volt.

Táncolni készült, s félre kellet tolni a dohányzó asztalt. Mikor elkezdtem rám szólt:
"Naaa, Anya! Majd én! Nagyon izomláz vagyok!"

Az úgy volt, hogy nagyon sok bejegyzést szerettem volna írni az elmúlt időszakban, de valami miatt nem tudtam képeket tenni, így mérgemben inkább nem írtam. Tegnap segítséggel orvosoltam a problémát, így már tökéletesen működik, de természetesen most már nem emlékszem hogy azokban a pillanatokban miket szerettem volna megörökíteni. De azért néhány infóval szolgálhatok:
Jövő pénteken lesz a tanévzáró az oviban, ami azt jelenti, hogy Erik utánna nem mehet már. Leghamarabb ha munkát találtam, vagy szeptember elsején. Természetesen próbáltam meggyőzni őket, hogy ez így azért egy kicsit túlzás, hogy 3 hónapra kitesznek gyerekeket, de akkor adtam fel mikor Erik egyik óvónénije szépen a képembe vágta, hogy "ezek szerint te nem szeretsz a gyerekeddel lenni". Nem kicsit borultam ki ezek után, de nagyából elsimítottam magamban a dolgot. Az ominózus óvónéni meg jobban jár ha nem akar velem beszélni, mert könnyen meglehet, hogy összevesznék vele, mert iszonyatmód megbántott. Szerencsére azóta még nem találkoztam vele, mert reggel nem ő volt, délben meg ugye ketten vannak, akkor meg nem szokásom cseverészni, hiszen a többiek már az ágyukban fekszenek. Azt már előre tudom, hogy nagyon nehéz nyár elé nézünk, konkrétan fogalmam sincs hogy a fenébe fogjuk túlélni, hiszen a gyereknek állandó programokra/ szórakoztatásra lenne igénye, de ugye itt nincs semmi. Akárhogy is iparkodnék én nem vagyok gyerek, nem tudok neki olyan "élményt" nyújtani, mint mikor a vele egykorúakkal játszik. Nina valószínűleg teljesértékű családtaggá lép majd elő, már látom, hogy minden reggel hozhatom át, s majd csak délután megy haza.
Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Eriknek minden este 8kor le kell feküdnie ahoz, hogy másnap használható legyen. Apa sajnos még mindig nem látta be, már azon gondolkodom, hogy szereti hallgatni, hogy nyavalyog a gyerek :) De szerencsére- a fektetés tekintetében- nagyon sokat dolgozik vidéken, tehát általában nincs is itthon éjjel, így a gyerek kitudja aludni magát, csak akkor borulnak a dolgok mikor itthon van.
Névnapjára kapott ismét egy matchbox-ot, legalább a századikat, nem is játszik vele. Tegnap pedig egy sárkányt, délelőtt ki is próbáltuk, nagyon szépen szállt a szélben.
Nagyon jópofákat mond, de persze olyankor sosem tudom őket felírni, így elvesznek az emlékezetemben.
Hazahozta az oviból a csúfolódás csíráit, ez nagyon nem tetszik nekem. Mindig el is mondom neki, de sajnos a többség szokása nagyobb hatással van rá, mint amit én mondok. A legmegdöbbentőbb pedig benne, hogy például velem szemben is használná, s tökéletesen tudja, hogy mit kell mondani. Másnap, hogy a szülőiértekezletről sírva jöttem haza, este mikor nem engedtem meg valamit elkezdte mondani nekem, hogy: sírjál csak, sírós kisbaba. Álltam ott, se köpni, se nyelni nem tudtam. Végül lejöttem egy szó nélkül, a hisztijét pedig egymaga volt kénytelen kitombolni. Fogalmam sincs, hogy ezeket hogyan lehetne elfolytani, mert hogy el kell, abban biztos vagyok! Mindig beszélgetünk róla, hogy senkit nem csúfolunk, mert neki is mennyire rosszul esne, remélem lesz is hatása majd.

Este a szobájában próbálja a fürdőnadrágját.
Erik: - Anya, a régi fürdőgatyámmal mi lett?
Anya: - Eltettem mert még jól jöhet.
Erik: - A tesvéreimnek?
Anya: - Igen, akár a testvérednek.
Erik: - De nekem egy lány és egy fiú testvérem lesz! (a picuri újjaival mutatjai is a kettőt) És akkor majd nem jöhetnek át a barátaim, mert nekem lesz egy kicsim.
Anya: - Majd vigyázol rá, hogy ne bánthassák?
Erik: - Persze. Például a Botond nem nézheti meg.
Anya: - De azért majd megsimogthatják az arcocskáját, ugye?
Erik: - Hát persze Anya!

Még mielőtt azt hinnétek, hogy várandós vagyok, pedig nem. Mostanában még csak nem is beszédtéma ez köztünk. Meg is lepődtem mikor felhozta ezt tegnap este, mert még folytattuk ám. Nagyon aranyos volt!

Pénteken Erik nem ment oviba, mert már reggel átmentünk kedvenc nagynénémékhez, hogy segítsünk nekik elkészíteni a sok finom kaját Evelin ballagására. Természetesen gond nélkül felkelt, bezzeg mikor oviba kell menni minden vicces dolgot be kell vessek, hogy felébredjen. Nagyon jól érezte magát, először Evelinre tapadt rá, mikor elkezdett készülődni, akkor pedig Bátyját követte, mint egy árnyék. Ők ketten az udvarn készítették a finom marhalábszár pörköltet, mi pedig a konyhában a többi finomságot. Erik előlépett kóstoló és kavargató mesterré, majd elválaszthatatlan barátokká váltak Suzyval. Nagyon aranyosak voltak! A ballagáson nagyon bátran oda adta Evelinnek a virágcsokrot, majd szépen - csendben és nyugodtan- végig unatkozta a műsort az ölemben ülve. Több gyerek nagyon otrombán viselkedett, komolyan mondom hihetetlenül büszke voltam, hogy Erik nem akart csatlakozott hozzájuk. A ceremónia után - ahol a 2 legszebb Evelin és Erik volt- pedig megetettük a népet, Erik lassan ugyan, de végül is feloldódott. 9 körül indultunk haza, de még maradni akart. A kocsiban aztán beájult, fel sem ébredt, hogy behoztam az ágyába.
Másnap pedig majális volt a gyerekeknek a játszótéren. Itt önkormányzati szervezésben nagyon régóta nincs ilyesmi- no komment-, de az önkéntes tűzoltó egyesület minden évben rendez egy kis "bulit". Erik megtalálta az ovis kisbarátját, Petrácska is csatlakozott hozzájuk hébe-hóba, nagyon jól érezte magát. Nagyon bátor volt- mi meg büszkék-, mert egyedül felült egy nagy ló nyergébe, majd egy kosaras autóval felemelkedett a magasba Anita és Balázs társaságában. De egyiken sem félt, egy cseppet sem! Az ugrálóvárból alig tudtuk kiszedni. Tegnap is kimentünk a játszótérre, de eléggé el volt keseredve mikor meglátta, hogy már nincs ott semmi.
Összességében egy nagyon mozgalmas hétvége van mögöttünk, de Erik nagyon jól érezte magát és jól is viselkedett!

Erik a múlt hetet itthon töltötte velem, mert köhögött is egy kicsit és folyt az orra, de aztán meg kötőhártyagyulladás is lett a szemén. Ma már vittem reggel, azt hiszem egyikőnknek sem tett volna jót, ha még egy napot itthon kell töltsünk kettesben. Ahogy hazahoztam az oviból át is ment Papával Marimamához.
Pénteken megyünk az unokahúgom ballagására, de már délelőtt (vagy reggel, még nem tudom) átmegyünk majd hozzájuk. Erről beszélgettünk Erikkel a hétvégén:
Anya: - Pénteken nem mész majd oviba, mert megyünk Nénjéékhez Evelin ballagása előtt.
Erik: - Miért?
Anya: - Segíteni fogunk a Nénjének elkészíteni az "ebédet", jó?
Erik: - Neeeemmm, majd te segítesz a Nénjének, én meg segítek kiválasztani Evelinnek, hogy mit vegyen fel.- s nagyon lelkes lett.
Anya: - Nem kell neki segíteni, mert egyenruhát viselnek majd, mindenkinek ugyan olyan ruhája lesz.
Erik: - Az nem lesz jó! Majd megmondom neki, hogy a rózsaszín pólóját vegye fel.- majd egy kis csend következett, de aztán így folytatta- Anya! De virágot is adjunk majd neki!
Nagyon aranyos volt, s örülök, hogy ennyire szereti a csajt!
Már majdnem két hete újra a szobájában altatom el este, egy mese, s már alszik is. Az óvodában tanácsolták, hogy erőltessem rá a déli alvást, mert akkor az oviban is jobban teljesít majd, hiszen kipihent lesz, meg nekem sem fog annyit hisztizni itt délutánonként. Déli alvás nem lett, egyszerűen nem tudom magam rávenni, hogy neki álljak erőszakoskodni vele. Úgy döntöttem, hogy nem altatom délben, viszont este nincs kecmec, legkésőbb 8kor aludni kell menni. Simán el is alszik, hiszen fáradt már akkorra is. Így mondjuk Apa elég gyakran kési le a gyereket, de ő is belátta időben le kell feküdni aludni ahoz, hogy reggelre kipihenje magát.
Mostanában gyakran kérdezget, vagy kezdeményez beszélgetést Erdélyről és Robertról. Örülök, hogy szereti Robertet és Erdélyt is. Hiszen nekünk mindkettő a szívünk csücske. Egyik nap azt mondja nekem: "Anya, én nagyon szeretek Erdélyben lenni, de jó lenne ha többet lennénk ott". Olyan aranyos volt. Mondtam neki, ha egyszer végre nekem is lesz munkám és sok pénzünk lesz akkor majd megyünk többször is egy évben (én is nagyon szeretném)
Még egy dolog volt mostanában ami nagyon símogatta a lelkem. Az egyik szokásos tescos vásárlásnál nem a cukroknál kellett vele egyezkedni, hanem az "Anna, Peti és Gergő" könyvek előtt. Komolyan mondom boldog voltam, hogy egy jó mesekönyv miatt cirkuszol és nem a chipsért mondjuk.

Azt hiszem jó ideig az alábbi húsvéti beszólás lesz a kedvencem Eriktől.
Locsolni voltunk a nagynénéméknél. Bár Erik nem locsolta meg, de mikor indultunk haza oda nyújtott neki egy ezrest. Erik nyújtotta érte a kezét, majd mikor meglátta mi is az pontosan így szólt:
- Ilyen már van nekem!

Úgy néz ki Ninának és Eriknek is a műsor a gyengéje. Erik szájából ez a szó így hangzik: mísor. Nina szerint pedig músor. Nagyon édesek!
Tegnap a kocsiban, miközben Eriket süti a nap.
Erik: Anya, ez így nem jó, nagyon melegem van, ide süt a nap.
Anya: Nem tudok mit csinálni, már bekapcsoltam a klímát.
Erik: Akkor fűtsél be hideget!
A locsolóverse pedig így hangzott:
Zöld erdőben jártam
Kék ibolyát láttam
Elakartam hervadni
Szabad-e locsolni?
természetesn mindenhol nagy sikert aratott, már önmagában is nagyon aranyos volt, ahogy szégyenlősen, de nagy előkészületek után elmondta, hát még mikor meghallották az elszólását. Különben csak és kizárólag kislányoknak volt hajlandó elmondani. Ez van :)

Mónitól kölcsön kaptam egyik nap két mesekönyvet a Bartos Erika féle Anna, Peti és Gergő sorozatból. Nagyon régóta fenem rá a fogam, de Apa minden alkalommal leszavaz, hogy a gyereket úgy sem érdekelné. Tévedett, mert tegnap a szép napsütésben leterítettünk egy pokrócot a fűbe és az egyik könyvet már ki is olvastuk. A másodikat csak azért nem, mert éhes lett a kis drága. Mondta is, hogy tetszik, vegyünk majd neki. Nagyon örülök ennek!

Tegnap reggel meghallotta amint meséltem Papának, hogy Erik az egész éjszakát a saját ágyában töltötte. Erre nagy büszkén elmagyarazta:
"Most már mindig az én ágyamban fogok aludni, mert már nagyfiú vagyok. Eddig még kisfiú voltam és Apával akartam aludni, mert féltem egyedül a szobámban, de most már nagyfiú vagyok!" S ehez hihetetlenül büszke fejet vágott. Mondtuk is Papával, hogy ez nagyon jó. Este mikor már fáradt volt és nyűgös Apa pedig még nem volt itthon persze, hogy azt mondta nem alszik a szobájában, de aztán átvittem- mint eddig minden este, hiszen a mi ágyunkban alszik el, aztán költöztetem- és 6kor kiabált nekem. Gondolom azzal, hogy megírom ezt el is kiabálom a dolgot, de nekem már ez a két nap is ajándék volt :)

A héten kitakarítottam a földszintet. Tegnap megláttam, hogy a tükör alsó harmadát már megint összemaszatolta.
Anya: Erik, nem igaz, hogy mindig összenyalogatod a tükröt!
Odajött, megnézte a művét, majd lesütötte a szemét.
Erik: Most csak puszilgattam.
Rögtön elszállt a mérgem, majdnem megszakadtam a nevetéstől.

Tegnap már az oviból alig tudtunk hazajönni, mert Erik bekattant, hogy ő fagyit szeretne. Meg is ígértem neki, de nem azonnal, hanem gondoltam majd mielőtt kimegyünk a játszótérre. Ebből a tervemből az lett, hogy már olyan fél2 körül vissza kellett menjünk a cukrászdába, ahol találkoztunk Móniékkal, lementünk a Dunára velük. Ott meg egy másik "család" is ott volt, etettünk hattyút, a gyerekek játszottak, majd elsétáltunk a játszótérre ahonnan fél6 körül sikerült hazajönni. Este már éppen kidőlt volna mikor Apa megérkezett, így volt vagy 9 mire elaludt, reggel 5 körül jött csak át a szobánkba. Ma megint evett egy fél fagyit, majd játszottak egyet Ninával az udvaron, bejöttünk és megettük a kürtőskalácsot amit az oviban vettünk- újabban egy bácsi délben hoz kalácsokat, most vettem először, de finom volt. becsuktam a szemem a kanapén, de nem lehetett több 10 percnél amit szunyáltam, mikor kinyitottam Erik a nappali közepén feküdt a tévé előtt a földön. Figyeltem és gyanúsan nem mozdult, elaludt :) Próbáltam 1 óra alvás után felébreszteni, de most meg a kanapén horpaszt, fogalmam sincs mi lesz így este.

Tegnap délután vendégségben voltunk Apósomék keresztlányáéknál. A kertjükben van egy kerámia teknősbéka ami mellett ha elmész valami furcsa hangot hallat. Mikor kísértek ki minket a következő zajlott le:
Apa:- Ez nem működik? (és finoman böködi a lábával)
Heni:- De, működik, most kaptam. (szépen sétálgat fel-alá a teknős előtt)....nem értem, ezzel meg mi lett? (mert nem kapcsolt be)
Erik:- Megrugdostuk Apával!
Erre mindenki elkezdett hahotázni. Kiderült, hogy elmozdult a ki-be kapcsolója, de aztán már működött. Apa pedig töredelmesen bevallotta a kocsiban, hogy tényleg megrugdosták Erikkel mikor senki nem látta, mert mindenáron hallani akarták a hangját. Szép kis fickók ezek ketten, ugye?  

Kezdeném inkább a képekkel, amiket mikor először megláttam azt hittem elájulok. Ha láttatok még szar képeket, na hát ezek azok. Nem tudom ez a fotós mikor kezdte a szakmát, de hogy nem fejlődött az idők során, az biztos. kezdjük ott, hogy a még mindig ugyan olyan beállítású, majdnem hogy változatlan hátterű képket készíti, mint amilyet rólam- s tuti, hogy rólatok is- csináltak már vagy 20 éve. A másik ami leginkább vérlázító, hogy pl. az igazolványképek amiket csinált majdnem hogy használhatatlanok, hiszen a gyerek haja vörösszínű rajta, a homloka vakítófehér, a füleit- amikkel tisztában vagyok, hogy elállnak, nem is kicsit- sikerült úgy lencsevégre kapnia, hogy úgy néznek ki, mint a koboldfülek a mesékben. A fülei az összes képen ilyen szarul állnak, pedig nekem azóta sem és előtte sem sikerült így lefényképezzem. Persze a gyerek máskülönben gyönyörű rajta- mint mindig- csak hát igen bosszant, hogy ilyen szar képeket van képe eladni, méghozzá aranyárban.

Szombaton tartottuk az ajándékozást, az én gyönyörűséges nagyfiam 4. szülinapja kapcsán. Istenem... Na, jó nem állok neki a szokásos, úristenhogyrohanazidő kezdetű monológnak, idén megkíméllek tőle benneteket :)
Szerencsére a vártnál is nagyobb sikert aratott az autósszőnyeg amit a tavalyihoz hozzá lehet tenni, a kisautó amit Balázséktól kapott. A tofifnek meg mi örültünk, főleg, hogy a gyerek rájött nem szereti A tortából szokása szerint csak egy keveset evett, de a colát már nem tudta mellőzni. Nem baj, egyszer van 4. szülinapja.

Ma reggel kipattant a szeme, mikor a szokásos jó reggelt puszit megtoldottam a boldog szülinapot puszikkal is. Nagy boldogan és büszkén vitte az oviba a csomagocskát amivel megtudja kínál a kis csoporttársait. Kérdezte ugyan, hogy mi miért nem tortát viszünk, kivágtam magam azzal, hogy mert szombaton megettük :) A gyerekek rögtön köré sereglettek ahogy meglátták a szatyrot a kezében, az óvónénik is mind köszöntötték, aranyosak voltak!

Volt ma, s lesz holnap is.
Tegnap délelőtt 2x bekakilt az oviba, délután 3ig még 2x volt széklete, azóta semmi. Nem volt ez igazi hasmenés, mert sem nyákos nem volt, még csak híg sem. Elmentünk d.u. a dokinénihez, jól meg is lepődött, hiszen a múlthéten voltunk ott a köhögőrohamok miatt- amik aztán a gyógynövényes nyákoldótól megszűntek. Mivel a butuskám arra a kérdésre, hogy fáj-e a pocakja igennel felelt, így mondta, ha nem baj maradjon holnap is itthon. Így holnap is húzkodjuk egymás idegeit, bár szerintem ma nem is volt olyan vészes :) Ja, ismét volt kukacbőr tépés, Apa ragaszkodott hozzá. Doktornéni szerint nem kellett volna, mert nagyon kicsi volt a letapadás, de ha Apa ettől nyugodt, hát ámen.

Apa kedden átesett első nem itthon tölött éjszakáján. Pécs közelében dolgoztak és nem jöttek haza éjszakára, de tegnap már itthon voltak. Eriket ez meg is viselte, amire ugyan felvoltam készülve, csak arra nem, hogy az én ágyam lesz az áldozata. Gondoltam ha már éjjel fél1ig nem történt meg a baleset valami csoda folytán elmarad, de tévedtem. Máskülönben nagyon sajnálom ezt a kislurkót. Persze magamat is, mert szeretnék neki segíteni, hogy ha valami bántja akkor ne tartsa magában, sokkal jobb lenne mindenkinek, de nincs mit tenni ő ilyen. El kell fogadjuk, hogy ő így fejezi ki bánatát, néha még örömét is- persze mindezt önkéntelenül.

Tegnap az oviban fényképezés volt, szép ruhában ment Erik, így az óvónénije rögtön meg is dícsérte, hogy milyen csinos. Mikor elpakoltam a ruháját a szekrényébe láttam, hogy már Petrácska is ott van mellette, nagyon magyaráz neki és mutogatja magán is a szoknyát Eriknek. Nagyon édesek voltak.
Délben jó kedvvel jött ki, csak éppen a jobb orcája volt brutális. Botond gyerek az udvaron úgy összemarta, hogy még én is majdnem agyvérzést kaptam.

Aztán oviból kifeléjövet belészállt a kisördög- de inkább igaz, hogy a fáradtság csapott ki rajta- és chipset akart. Nálunk chips esetleg szombaton lehet, de azt is próbáljuk úgy alakítani, hogy ne minden hétvégén. Persze nem akarta megérteni, hogy most nem kap, az úton végig üvöltött a kocsiban- oké, csak 3 perc kocsival az ovi-, majd a ház előtt nem akart kiszállni. Fogtam magam és bezártam a kocsiba míg Ninát hazavittem. Mikor visszaértem kiszállt ugyan, de akkor meg a földre vetette magát, ekkor már kb. 10 perce üvöltött megállás nélkül. Nagynehezen bejöttünk a házba, majd itt is minden baja volt, elkezdte a cipőket dobálni. Na, nekem ekkor fogyott el a türelmem, lerángattam róla az overállját, felkaptam és felvittem az emeletre, bevágtam az ágyunkba, közben akkor már azért kiabált, mert nem akart felmenni, meg lefeküdni. Lerángattam róla még a farmerját is, melléfeküdtem és betakaróztunk. Kb. 10 percbe telt mire megnyugodott, majd közölte, hogy akkor már lejöhetünk, de nem engedtem neki, mondtam kell még egy kicsit pihenjen, ekkor megint ráakart zendíteni, de mondtam neki, hogy ha újrakezdi akkor mégtovább leszünk fent. Erre abba is hagyta, de mivel meg volt sértődve hátat fordított nekem. Szerintem cirka 3 perc múlva már aludt is. Nem mondom nem volt jó ez a cirkusz, de ha egy kis hiszti- nem egy ekkora, hanem kisebb- kellene ahoz, hogy aludjon délben, simán benne lennék. Mióta ebéd után haza kell hozzuk az oviból és így kimaradnak a déli alvások alig lehet vele bírni. Azóta olyan hisztiket produkál, hogy nem is emlékszem voltak e ekkorák, vagy ha igen, akkor is tuti olyan 2 éves kora körül. Nagyon megvisel ugye engem is, de biztos, hogy őt is. Programokat tervezni vele szinte lehetetlen, mert annyira nem bír magával. Komolyan mondon kész szenvedések a délutánok. (köszi vezető óvónő!)

Alvás után nagyon jó délutánunk volt, játszottunk, vártuk Apát. Mikor ő hazaért teljesen kiborult azon, hogy mennyire szét van karmolva az arca. (köztünk szólva nagyon hülye volt) Délután kérdeztem Eriket, hogy mit szeretne a szülinapjára és azt mondta, hogy jöjjön Robert is, nagyon aranyos volt. Fürdésnél megbeszéltem Erikkel, hogy ma is alszunk egyet ovi után, hát kíváncsi leszek. De azt hiszem nem fog olyan könnyen menni ez a változás. Még este is alig akarta levenni a szép ruhát, amiben az oviban volt. Kérte, hogy had menjen ma is abban. Jó érzés nekem, hogy jobb szereti a szép ruhákat, mint a melegítőt. Aztán fürdés után a következő szöveget nyomta le nekem, törölközőbe tekerve állt előttem:
Erik: - Anya, nézd! Kezd kinőni a szőröm! (és mutatja a kezét. Persze a pelyhek látszanak rajta, de azok eddig is voltak neki szép számmal.)
Anya: - Huuhhhaaa, tényleg! Mi lesz veled, nem sokára nagyfiú leszel?!
Erik: - Olyan leszek mint a szőrösbácsi! (Szőrösbácsi= Bud Spencer, közben nagyon büszke arcot vág)
Anya: - Hát csak nem, inkább legyél olyan mint Apa. :)
Erik: - Az jó lesz! :) (és büszkén néz az Apjára)

Ja, és ezt követően 9kor simán elaludt, ma reggel pedig 7kor magától kelt fel.